Figaro házassága (részlet)

Figaro: Asszony, asszony, asszony! Esendő, csalfa lény!...
Nagyúr az lehet, de nagy szellem soha! Legyen csak büszke a vagyonára, a rangjára, a kitüntetéseire, a hivatalára! De mondja, mit tett ön azért, hogy ilyen magasra jutott? Vette magának a fáradtságot, volt szíves megszületni. Pedig milyen középszerű! Nekem meg, a fene vigye el! több észre és körültekintésre volt szükségem ahhoz, hogy kiemelkedjem a szürke tömegből, hogy egyáltalán életben maradjak, mint amennyivel száz évig is elkormányozzák Spanyolországot; és most maga akar velem kikezdeni?
.................................
GRÓFNŐ Minden rajtuk múlna?...
GRÓF (nevetve) És a férfiakon semmi? Változtassuk meg talán a természetet? A mi dolgunk az, hogy megszerezzük őket, az övék pedig...
GRÓFNŐ Az övék pedig...?
GRÓF Hogy megtartsanak. Ezt túl sokszor elfelejtik.
GRÓFNŐ Hát én nem fogom.
GRÓF Sem én.
FIGARO (félre) Sem én.
.................................
Figaro...Nem hallok semmit; nyilván bementek; jól nézek ki. (más hangon) Ti két¬balkezes férjek, akik kopókat béreltek és hónapokig gyötritek maga¬tokat a szörnyű gyanúval, és nem tudtok rájönni semmire, mért nem utánoz¬tok engem? Én már az első nap szaglászok a feleségem után, kihallgatom; egy pillanat alatt lehull a lepel, mindent tudok. Ragyogó dolog a bizonyosság, az ember legalább tudja magát mihez tartani. (élénken járkál) Hálaisten, evvel sincs több gondom.